Sziasztok,

Thaifold eszaki reszen, Chiang Mai-ban vagyunk egy panzioban es mivel megkaparintottam a laptopot, megprobalom valahogy osseszedni hogy mi volt mostanaig.

Ott tartottunk hogy lakast kerestunk KLben, es ehelyett talaltunk egy nagy hazat amit egy hat oras IKEA trippel lakhatova tettunk. Szerencsere van egy mosoda a sarkon es az indiaiktol tudunk jeget hozni, kozben pedig vadul keressuk a megfelelo mintaju fuggonyoket...
Ket nappal azutan hogy bekoltoztunk a hazba egy esti seta alatt talaltunk ket kiscicat kirakva egy forgalmas ut mellett, meg a dobozuk is ott volt,  es amikor Vince felvette az egyiket es az edesdeden elaludt a kezeben, tudtam hgy nem lesz menekves, ezek velunk kell hogy jojjenek. Napokig azon gondolkoztunk hogy mi tortenhetett a farkukkal, mindenfele kinai bandakat kepzeltem el akik macskafarkakat gyujtenek, de aztan elkezdett noni nekik, meg halottuk hogy vannak ilyen fajtak akiknek csak egy kis pamacsa van, szoval valoszinuleg igy szulettek. Azota egyebkent kaptak egy elemes bebiszittert egy kinai (szinarany) integeto macska kepeben, de most amig utazunk a szomszed neni is besegit az etetes, itatasban.

 
Marcius vegetol engem elnyelt a munka, de szerencsere jo tapasztalataim lettek az itteni ugyfelekkel: amikor reklamokon dolgoztam az artdirektorok es egyeb reklam ugynokok meglepoen halkszavu, szereny embereknek tuntek. Muszaj irnom kicsit Bernardrol, akivel majdnem ket hetig mindennap eleg intenziven dolgoztunk a filmjen, o egy fiatal meleg rendezo akinek van egy ferje London kozelelben es nagyreszt ott el, de foleg malajziaban dolgozik evi 1-2 filmen. A mostani filmjeben megjelenik minden fontosabb malaj sztar, legalabbis nekem ezt mondtak, es arrol szol hogy ket csaj elmegy egy hajoutra hogy fogjanak maguknak egy gazdag pasit. Eleg idiota komedianak tunik, viszont allitolag malaj kereket kozt kifejezetten batornak szamit. Hihetetlen merteku meg mindig a moralis kontroll, bar elegge kodosnek is tunnek a szempontok, a cenzura nemcsak a meztelenseget kergeti, de barmilyen olyan jelenetet ami sertheti a kozizlest, hitetlenkedve hallgattam hogy miket vagtak ki a filmbol tudvan hogy ugysem fog atmenni. Tobb embert kerdeztunk errol es nagyon kulonbozoek a velemenyek,  egy otven koruli reklam ceg tulaj peldaul azt allitotta hogy 10 even keresztul csinalt egy alternativ filmfesztivalt ami minden evben tobb napig a nemzeti galeriaban zajlott es senki nem tudta hogy o egyetlen filmet sem kuldott el a cenzoroknak. Vagyis neki az az elve hogy ha nem vesz tudomast a szogesdrotrol akkor az nincs is. Egy masik velemeny volt Bernard noveree, aki dokumentum filmeket keszitett viszonylag erzekeny politikai temakban, pl a menekult kerdesrol, es azt allitotta hogy folyamatosan kovettek es megfigyeltek, es amikor gyerekei szulettek abbahagyta az egeszet mert tul veszelyesnek tunt.
Szerinte ha valaki malajul ir azt sokkal komolyabban cenzurazzak mint ha angolul, mert azt kevesebben olvassak, erre mondtam hogy azert alapvetoen tobben tudnak angolul a vilagon....de a cenzorokat sokkal jobban erdekli hogy a malaj videk ne legyen felizgatva mit hogy mit gondol valaki errol angliaban...
Az egyik helyi fotomuveszt pedig, aki ironikus fotomontazs tablokat keszit a malaj giccsrol, ugy karolta fel a Petronas Galeria, mint annak idejen a "Magyar nemzeti hip-hop"-ot a Pannon radio. Visszaterve Bernardra, nagyon jo volt vele dolgozni, leginkabb a kolcsonos szimpatia miatt, meg kozben elvezte is hogy megmutathat nekunk dolgokat KLben: volt olyan este hogy a kis bogarhatujaban harom kulonbozo kiallitas megnyitojara furikaztunk.
Ugy tunt hogy meg felig emigranskent is tudja hol mi tortenik a varosban, megmutatta a legoregebb kavezot, a jobb fajta program websitokat, es az erdekesebb kiallito tereket.

Az utolso napokban mar annyira intenziv volt a munka hogy altalaban ejfel utan ertem haza, ugyhogy Vincerol csak annyit tudtam hogy egyre finomabb dolgokat foz a wokban es kuzd a malaj internetszolgaltatokkal. Kozben voltak nalunk par napra Veronikaek is akik egyebkent buvarkodni mentek a tengerpartra, veluk folyamatosan azon vitaztunk hogy a nasi goreng malaj vagy indiai kaja-e.

Kozben volt egy kemeny meccsem Scottal  aki ugy gondolta, hogy ketszer annyi munkaert pont ugyanannyit fog nekem fizetni mint amiben eredetileg megallapodtunk. En viszont ugy gondoltam hogy ha tiz munkanapra adott osszegben maradtunk akkor 23 napra valamivel tobbet fogok kapni.  Aztan szerencsere kifizette az amugy sem tul magas napidijakat, de ez az egesz egy ujabb hasznos lecke volt a "baratsagos fonok" temakoreben aki masszazs-kuponokat osztogat a napi 12 orat bent ulo munkatarsaknak.

Aztan vegre kesz lett a fenyeles es atrepultunk Bangkokba mert ott van a film labor utomunkaja, Vincenek meg amugy is ki kellett lepnie az orszagbol mert lejart a harom honapos turista vizum ideje.
Bangkokban egy butik hotelbe raktak minket, csak Vince repjegyet kellett megvennunk, igy a teljes nincstelenseg utan par nappal ott talatuk magunkat egy medence partjan rumozgatva. Ket napig voltunk itt, amig a helyi laborban feltoltottek a fenyelt anyagot a gepukre, en lecsekkoltam a projektorukon hogy tenyleg jol nezzen ki, aztan elkezdtek a negativ levilagitast.

Mivel kb egy hetig tart amig kesz lesz az elso print, ugy dontottunk hogy teszunk egy kort eszakon, visszaterunk Bangkokba megnezni a filmet aztan hazavonatozunk egy-ket megallasal. Feltoltottuk a taskankat a hotel tusfurdos, samponos tubusaival, es este 6kor felszalltunk a vonatra hogy elinduljunk egy talalomra kivalasztott varos fele, amirol csak annyit tudtunk hogy utba esik Sukhothai fele es par ora alatt ott leszunk. A vonaton eszembe jutott hogy megnezzem mit ir az utikonyv errol a kisvarosrol ahova eppen tarunk, es amikor vegre megtalaltam az egyetlen bekezdest amit neki szenteltek, az annyi volt hogy ez egy baratsagtalan porfeszek, ami 12 km-re van a vonat allomastol, es meg nappal is nehez bejutni a varosba mert nincs semmilyen hivatalos kozlekedes. Hurra, montam Vincenek, most kezdodik az igazi kaland, ejfelkor megerkezni egy baratsagtalan porfeszektol 12 km-re, de vegul ugy dontottunk kerdezzuk meg a kalauzt hogy vehetunk e jegyet a kovetkezo varosig.

Persze vehettunk, ugyhogy nem tudtuk meg mi vivta ki ennyire az utikonyv ellenszenvet, viszont ejjel 1kor megerkeztunk Phitsanulokba, ami nagyon kedves helynek tunt (es az allomas is a kozpontban volt). Egy ideig bolyongtunk hogy megtalaljuk az utikonyv szerinti legolcsobb hotelt,  de mivel csak minden harmadik utcan volt tabla, vegul megkerdeztunk egy motoros rendort. Ketten ultek a motoron, es mikor lattak hogy mit keresunk, az egyik leszalt a masik meg mutatta hogy uljunk fel, majd o elvisz. Viccesen nezhettunk ki az eleve ket szemelyes motoron harman hatizsakokkal, de valahogy sikerult fennmaradni, es hamarosan ott voltunk  a bezart hotel elott, ahol hiaba csongettunk senki nem nyitott ajtot. Egy ideig a rendor is probalkozott dorombolessel meg zseblamba villogtatassal, de semmi valasz, ugyhogy ujabb motorozassal elvitt minket az ejjel nappal nyitva tarto hotel-kuplerajba, ahol orara is adnak szobat, de most nagyon orultunk ennek is. Kb 1000 Ft-ert kaptunk  egy sarokszobat a legfelso emeleten egy nagy tetoterasz mellett, tiszta agynemuvel, torolkozovel es faltol falig uvegablakokkal ahonnal az egesz varost lattuk. Masnap reggel viszont erosen ereztuk az uveghazhatast es mar reggel 9kor az utcan voltunk narancsle utan kutatva. Ekkor kaptuk meg elso izotonias friss narancslevunket, ami abbol all hogy kifacsarjak a narancsot aztan jol megsozzak. Elsore total ihatatlannak tunt, aztan azota kaptunk konnyebb verziokat es kezdtuk megszokni a sozast. Megneztuk a varoskat ami leginkabb egy folyopartbol es nehany piacbol all, meg van egy vilaghires temploma egy kulonleges buddhaval, utkozben kicsit jatszottunk egy teren ahol mindenfele edzo gepek voltak kirakva, es egy arra jaro ferfinak ez annyira tetszett hogy ram locsolta a poharabol a vizet es ezen nagyokat vigyorgott.

Kivancsiak voltunk a speci buddhara akinek valami van a feje korul, ugyhogy elmentunk a templom parkhoz ahol eleg sok epulet, kolostor, sztupa volt egy rakason. Az egyik templom korul eppen fantasztikus unneples folyt, rezesbandahoz hasonlo 4-5 tagu zenekar vonult a tempom korul viragmintas egyeningben, mogottuk tancolo tomeg, es legalabb haromszor korbejartak a templomot mikozben a napszemuveges enekes folyamatosan nyomta a mikrofonba. A keritesen kivul napernyos tomeg acsorgott, egy biciklis arus majdnem felborult egy arokban, mi meg kokadoztunk a tuzo napon. Aztan megallt a kormenet es a templom elotti lepcso tetejerol egy feher ruhas fiu hattal a tomegnek elkezdett ket kezzel szorni valamit, pont ugy mintha menyasszonyi csokor lenne, a tomeg meg probalta elkapdosni a kis szines izeket. Az okosabbak felforditottak az ernyojuket hogy sokat elkapjanak es aztan abbol osztogattak a tobbieknek. Amennyire lattam szines kis masnik voltak meg cukrok. Aztan ennek is vege volt, kiaramlott az emberek nagy resze, mi meg bemereszkedtunk a templomba. Megkerdeztem egy bacsit hogy maradhatunk e itt vagy ez egy zartkoru szertartas, erre odahivta az angolul tudo lanyt, aki elmondta hogy ez egy szerzetesse avatas, a feher ruhas fiu aki az unokatestve, ma szerzetes lesz, es ez altalaban csaladi esemeny de nyugodtan maradjunk es csinaljunk annyi fotot amennyi csak jolesik.

A benti resz mar nem volt olyan latvanyos mint a kormenet, a templom ket oldalan ucsorgott a csalad es a baratok, elol meg egy podiumon uldogeltek sorban a fiatal szerzetesek, a feher ruhas pedig kozepen terdelt egy oreg szerzetes elott es valamirol beszelgettek. A lany elmondta hogy most egy szoveget tanit neki az oreg aztan megkapja a narancssarga ruhat. Az egesz egyaltalan nem volt unnepelyes a szo merev ertelmeben, mindenki szep ruhaban volt, de a csalad leginkabb egymassal beszelgetett, es varta hogy vegezzen a pap, kozben idonkent vizeket osztogattak, jottek mentek, szoval eleg laza volt a hangulat. Kozben kicsit beszelgettunk a lannyal, kerdeztem peldaul hogy a fiu aki 21 eves, magatol akart e szerzetes lenni vagy ez csaladi hagyomany: kicsit kodos volt a valasz miszerint a fiu eldontheti hogy akar-e beallni a rendbe vagy sem, de mivel a nagymama mar nagyon oreg, jobban teszi ha minel hamarabb beall. Egy ideig meg ucsorogtunk veluk aztan elkoszontunk es tovabballtunk.

A Sukhothai fel tarto buszon eppen csak ket hely maradt amikor felszaltunk, amibol az egyik a leghatso sorban volt ahol egy anyuka ult ket nagyobb lannyal meg egy 6 honapos bebivel. Azzal kezdte hogy megprobalta osszehuzni negyuket a ket ulesre hogy mi mindketten odaulhessunk, de mutattam neki hogy maradjon mert elorebb meg van egy hely a Vincenek. Annyira szepek voltak mind a negyen hogy le akartam fotozni oket, es mikor kerdeztem hogy lehet-e, kedvesen bolintott. Ezutan nem is beszeltunk tobbet, mikor egyszer csak varatlanul megkerdezte hogy Sukhothaiba megyunk-e es van-e ott szallasunk. Mondtam hogy nincs, erre megkerdezte hogy van-e kedvunk az o csaladjanal aludni. Alig akartam elhinni hogy ilyen szerencsenk van, persze, hat hogyne, koszonjuk szepen.

Az anyuka thai viszonylatban nagyon jol beszelt angolul, es hamarosan kiderult hogy angol tanarno egy szomszedos varos iskolajaban. Az is nemsokara tisztazodott hogy a bebi nem a fia hanem az unokaja, a huszeves fiatol szuletett aki azota mar nincs egyutt a gyerek anyjaval, es gondolom lepasszoltak a nagyszuloknek a kicsit. Olyan hihetetlen kedvesseg aradt a nobol, es olyan termeszetesen kezelte a vendegeskedesunket hogy nem tudok meghatodas nelkul gondolni ra. Egyaltalan nem volt tolakodo es nyoma sem volt a kenyszeru mosolygasnak, mikor megerkeztunk egyszeruen mondta hogy csinaljunk amit akarunk, zuhanyozzunk vagy barmi. Amikor meg szerencsetlenul acsorogtam a szobank elott hogy segitsek valamit a takaritasban (mert ok azonnal elkezdtek felmosni meg agyathuzni),  egyszer csak atolelt es mondta hgy nyugodjak meg ok megcsinaljak.

Eleg nagy hazuk volt harom szobaval az emeleten ugyhogy siman elfertunk, mar csak azt kellett kitalalni hogyan jutunk be a varosba, mert ok valahol ellegge a szelen laktak egy nagy nadas es lotusszal boritott to mellett. Az ovaros, ahol a romok vannak tovabbi 9-10 km-re van New Sukhothai-tol, ami a piacos valodi varoskozpont. Mikor megjott apuka (aki eleg szotlan es kemeny volt de nagyon sokat ringatta a bebit) mondtak hogy elvisznek minket biciklit berelni es azzal tudunk majd kozlekedni. Nehany utcara  volt a bringa kolcsonzo es fodraszat egyben, amirol kiderult hogy Nid (az anya) testverenek csaladjae. Vince meglatta hogy motorok is vannak, ugyhogy a bringa azonnal el volt felejtve, aztan kiderult hogy azok nem berbe adok hanem a csalade, de egyet oda tudnak adni, majd elosztjak a tobbit maguk kozt. Innentol fogva ket napig folyamatosan motoroztunk, be lehetett menni a romok koze is ugyohgy szinte le sem szaltunk rola, es szerencsere Sukhothaiban eppen annyi auto meg motor van hogy nem tunik olyan szornyunek a forgalom mint Klben. Savok ugyan nincsenek felfestve es idonket van hogy valaki szembe jon a forgalommal, de nem olyan veszes az egesz.

Masnap elmentuk a varoson kivulre is egy vizesest megnezni, es vegre lattunk igazi videki falvakat, ahol a kutyak is meg az emberek is kint ucsorognek az aszfalton es szinte mindenki regi colopos fahazban lakik. A vizeseshez vezeto ut egy tonal indult, innen par oras seta utan kis sziklatavakhoz ertunk es volt valami egy meteres zuhatag amihez en mar nem is masztam fel, inkabb furodtem a huvos toban egeszen addig amig a halak el nem kezdtek a labamhoz dorgolozni. Sok allattal egyebkent nem talalkoztunk de egesz uton rengeteg pillango volt, meg egy kis szines kigyo.

Utolso (masodik) estenken Nid-eknel vittunk haza par uveg sort, nagyon orultek es meg is teritettek a bejarati ajto elotti betonon egy nagy gyekennyel es kis asztalkaval, a bebit meg hasonlo kosarral fedtek le a bogarak ellen mint az eteleket az asztalon. Lehetne meg sokat meselni roluk, de valoszinuleg a tenyek ugysem olyan erdekesek mint az a kedvesseg ami beloluk aradt, ahogy vendegul lattak minket, ahogy folyamatosan mindenki foglalkozott az anyatlan kisunokaval, szoval az egesz olyan elmeny volt hogy amikor elkoszontunk toluk, ugy ereztem ujra el kell jonnunk hozzajuk, es hogy az ilyen napokert talaltuk ki az egesz utazast.

A kovetkezo allomasunk Chiang Mai lett, kb ot oranyi buszozasra Shukhothaitol, ez egy vicces varos, kozepen osi falakkal korbevett negyzetes varosmaggal ami valojaban egy hippi rezervatum, ez az elso olyan hely ahol tobb turista jon szembe mint thai, ugy tunik  kozkedvelt helye a kalandturas hippitarsadalomnak akik innen mennek trekkingelni, tigrist simogatni, kolostorokat latogatni. Ha az ember tulteszi magat ezen, meg az olyan ettermeken ahol ket kulon etlap van, egy thai meg egy angol kb duplazott arakkal, akkor egeszen kedves hely szep hazakkal, rengeteg templommal es tobb szuper konyv antikvariummal. Lett egy kedvenc ettermunk, ami egyben panzio is egy oskertes tradicionalis fahazas udvarban a folyo partjan, olyan mintha a thai potkulcs lenne atalakitott varrogep asztalokkal. Itt annyi macska lakik, hogy eppen csak nem ok szolgalnak fel, de pl a szamlat egy kismacska fejere rakva hoztak ki aki kozben a  talcan ult.

Most itt vagyunk, de hamarosan ujra vonatra szallunk es irany megint Bangkok aztan talan a  Malaj videk....