Multkor azt irtam hogy Hanoi utan Saigon nem nagy szam, ezt most unnepelyesen visszavonom. Egyebkent holnap tenyleg nagy nemzeti unnep lesz, Saigon elestenek 35. evfordulojat unneplik, ahogy elnezem eleg nagy csinnadrattaval. 1975 aprilis 30-an torte at valamelyik palota kapujat egy eszaki tank, es kialtotta ki a hatalomatvetelt, az akkor mar joideje ketteszakadt iranyitasu orszagban. Ettol kezdve hivjak Saigont Ho Chi Minh Citynek, vagy HCMC-nek, amugy pedig a hetkoznapokban senkitol nem hallottam mast mint Saigon. Ez az evfordulo is csak annyira hagyott nyomot az emberek lelkeben mint barmelyik masik alkalom egy hosszu hetvegere: hala Ho Chi Minh-nek, vegre el lehet kicsit utazni a tengerhez.
Jo, biztos vannak hardcore rajongok, akik sirva unneplik a vezer gyozelmet, de a sarlo-kalapacsos selyem zaszlok amik a foutakat diszitik, enyhen szolva is nevetsegesek a kokapitalista varosban. Amiota betettem a laban Vietnamba, nem tudom felfogni, mire jo ez a babszinhaz. Ebben az orszagban nyoma sincs a kelet-europabol ismert meggyotort poszt-szocialista hangulatnak, a hivatalnokok kedvesek, a body shop-ban kis furdoszoba van berendezve ahol az ember mindent kiprobalhat, es egyaltalan, az epiteszeti tulkapasokon (foleg eszakon) es a zaszlokon, szobrokon es egyeb relikviakon kivul semmi jele hogy itt valaha is szocializmus mukodott volna.
Eszakhoz kepest Saigonban meginkabb ugy tunik, mintha feloltottek volna ugyan a voros ruhat, de csak viccbol, mintha azt mondanak, najo legyen most nektek is kicsit jo, eljatszuk az eloadast, de azert nem kell ezt annyira komolyan venni. Egyebkent meg a vietnami tortenelemnel nincs abszurdabb darab, az amerikaiakrol mindenki ugyanazt gondolja, fuggetlenul attol hogy deli vagy eszaki, Ho Chi Minht pedig mindenki egyarant tiszteli, es kozben megis hosszu evekre kette szakadt az orszag es harcolt az eszaki voros a deli "amcsi" ellen, aztan mintha csak elfujtak volna az egeszet, szepen mindenki visszatert a tradicionalis eletehez, amin semmit sem valtoztatott par evtizednyi szocializmus. Az abszurd drama csucspontja valoszinuleg akkor kovetkezett be amikor a 2. vhb vegen az amerikai megszallok nem birtak a totalis kaosszal, es az egyebkent hadifogoly japan katonakat iktattak be rendfentartonak, mert masban mar nem tudtak megbizni.
Najo nem okoskodok tovabb, amugy is a lonely planetben olvastam az egeszet, de ez azert vicces.
A jelenkori tortenelem egyik legnagyobb talanya viszont, hogy miert van vietnamban betiltva a facebook, mikozben a youtube es barmilyen szextartalom gond nelkul johet?
A mai utolso politikus megnyilvanulasom pedig legyen egy link, ezt a letoltheto konyvet allitolag cenzuraztak es minden peldanyat bevontak az usa-ban, ugyhogy marcsak ezert is izgalmas a konspiraciok kedveloinek:
http://www.scribd.com/doc/524830/The-Politics-of-Heroin-in-Southeast-Asia
Na szoval visszaterve a mindennapokra, tovabbra is az egyik fo attrakciom a motorozas, illetve a motoros taxi. Szinte minden sarkon lehet veluk talalkozni, es attol fuggoen hogy mennyire surgos a menet, kulonbozo eletkoru soforoket lehet valasztani. Az otven folottiek nemigen szaguldoznak, ugyhogy ha siet az ember akkor erdemes inkabb a 30 koruliekkel probalkozni, naluk viszont az allando hirtelen fekezesek es esz nelkul bevallalt keresztezodesek kinozzak meg az idegrendszert. A bukosisak amit maguknal hordanak asszem meg sosem volt jo ram, eleg nevetsegesen billeghet a fejem tetejen de azert minden alkalommal felveszem.
A szajvedo textilmaszkot, amit rengeteg helyen arulnak szinten egyre gyakrabban hordom, de az atlag motoros viselet Saigonban ennel sokkal kifinomultabb. Van egyreszt az elkepesztoen szines bukosisak valasztek, ezek mind haszontalan darabok baleset eseten, de jol neznek ki amikor szinben passzolnak a motorhoz vagy a ruhahoz. A masik leggyakoribb viselet a karkozepig ero kicsit csillamlo, testszinu nejlon kesztyu, es a hasonlo combkozepig ero harisnya, amibe beturik a nadragot. Ezek mind a napsutes es a por ellen vedik a feher kacsokat es labakat es erre azert is nagy szukseg van, mert azsiaban sajnos meg mindig eletbevagoan fontos a borszin. Nem is rasszizmus ez, inkabb elitizmus, ha feher a borod akkor nem dolgozol a napon, vagyis gazdag vagy. Ebbol kifolyolag szinte nem volt olyan reklam fenyelesem vietnamban (es malajziaban), amikor ne kelett volna valakinek eroteljesen kilugozni a boret, mert az ugyfel szerint a sotet bor tulsagosan "videki".
De a reklamok helyett vissza a motorra, az ergonomia csucsa az a kulonleges fazonu bluz, amit rengeteg non lehet latni, es az a lenyege hogy egy darabba otvozi a kesztyut, a bluzt es a maszkot. Ezt nem is probalom leirni, inkabb majd fotot rola, most csak annyit hogy egy kulonleges szabasu darab, hosszitott gumis ujjakkal amik a kezfejen rogzitik az anyagot es tepozaras "szajkosar" a nyak folott, ami a szmogtol ved. Ja es altalaban idetlen mintakkal van diszitve, rozsaszin korondokban allo kisbirkak, vagy kiskutyak.
A saigoni divat -vagy inkabb antidivat- a motorozason tul is erdekes. Mar korabban is irtam hogy vietnam sok szempontbol idoutazos elmeny, a ruhauzletek ebben elenjarnak. A belvaros dragabb utcaiban persze itt is megvannak a szokasos vilagmarkak csillogo kirakatai, de oszinten szolva nem tudom ki az aki itt, a hamisitas fellegvaraban kifizet egy vagyont hogy hamis LV helyett igazival csinaljon magabol hirdeto oszlopot....
Egy vietnami "divatszakerto" blogjan egyebkent azt olvastam, hogy delkelet-azsian belul a koreai hamisitvanyoknak van a legjobb hire, allitolag azok a legjobb minoseguek, ezert o a vietnami darabokat nem igazan ajanlja.
De a lenyeg, hogy Saigon belvarosaban viragzik a szabaszat, es erre mar az utikonyv is felhivja a figyelmet. Vannak a hivatalos szabok, akiknek az uzletere ez ki is van irva, es amikor egybe betevedtem es nezegettem az anyagokat akkor az a szurrealis jelenet fogadott, hogy megerkezik nyugati pasi es felprobaltatja a meretre szabott csupa-masnis fekete miniruhat a vele tarto ladyboy-al, akinek akkora bajsza es vadlija es mely fekvesu hangja volt, hogy semmi ketseget nem hagyott maga utan. Persze semmi bajom ezzel, csak nem amig az uzletben voltak, keptelen voltam az anyagokra koncentralni.
De visszaterve a ruhakra, a szabokon kivul, akik hozott minta utan parezer forintert barmit megvarrnak, es nemelyikuk buszken allitja hogy minden anyagot angliabol hozat, ott vannak a kis butikok, ahol valamilyen idotlen divatot kovetnek a varronok. Kezd kialakulni bennem ennek a sajatos saigoni stilusnak a kepe, ami mindenkeppen csinos, de valahogy ugy hogy kozben odivatu, konzervativ, kicsit az 50es eveket idezi. Raadasul a csinossagot a nok tobbsege valahogy tagan ertelmezi, es a szukdereku ruhacska melle siman fehuz egy testszinu zoknit a vietnami papucsba.
A legszorakoztatobb az, hogy minden butikban azonnal felajanljak hogy felar nelkul meretre alakitanak mindent, de vannak uzletek ahol emellett nejlonba burkolt katalogusokat is nyitogatnak, es kozben allitjak hogy pontosan azokat a modelleket tudjak megvarrni, csak valasszak ki egyet. De kozben a katalogus ugy nez ki, mintha kb a masodik vilaghaboru utan nemsokkal erkezett volna postan. Es az egesz nemcsak hogy vicces es idoutazos, de kozben praktikus es kreativ, es fajo szivvel gondolok ra hogy valaha pesten is igy zajlott az oltozkodes, es mostanra a nok tobbsege mangok es zarak egyenruhaira vannak karhoztatva, mikozben Saigonban fele annyiert barmilyen ruhat boldogan megvarrnanak nekik meretre.
A masik allando elfoglaltsagom a fura etelek kostolgatasa, az eszaki pho (főr) leves aradat utan a saigoni valasztek lenyugozo. Az egyik legutobbi felfedezesem egy olyan etterem volt, ahova eloszor eszembe sem jutott volna belepni, annyira elegansnak tunt a frangipanikkal teli udvar (ez a legszebb azsiai fa), es a nagy fa asztalok korben. A ketemeletetes villa aminek kis medence volt a kozepen aztan annyira kivancsiva tett, hogy nem birtam ki es besomfordaltam, felmentem a lepcson, es fura modon senki nem allitott meg a tomerdek szemelyzetbol. A fantasztikus haz felso szintjen terasz, amirol akar Evita Peron is beszelhetne, lent pedig pincerek sokasaga forgolodik, nehany kozuluk a belso tavacskaba hulott leveleket halassza.
Vegul aztan kinyitottam egy etlapot, es hihetetlen, de a kave pont annyiba kerult, mint barmelyik sarki neninel. Hat akkor gondoltam eszem itt valamit aztan az etlap nezegetse helyett vegig mentem a belso kert ket oldalan felallitott asztalok elott, ahol ugy keszultek az etelek, mintha mindenki sajat portekajat arulna. Minden asztalnal ult egy lany, es a pincer elmagyarazta hogy hol milyen etelek vannak. Volt egy vega asztal, ahol kivalsztottam valami tekercset ami papir vekony tesztaba csomagolt mindenfele zoldseg volt, mire a pincer jo alaposan megnyomogatta a mutatoujjaval a kis tekercsket, hogy akkor ezek jok lesznek-e. Hanyinger kezdett kerulgetni, es csak nagyon nagy onuralom aran nem szoltam ra hogy NE TAPICSKOLD MAR A KAJAMAT! Azzal probaltam nyugtatni magam, hogy eddig is biztosan minden etelemet vegigtapogatta valaki, es megsem lett bajom, errefele ez teljesen normalis, meg nem lettek egeszen behulyitve a mikrobas reklamok altal. Kozben sajnos allandoan bevillantak a szemem elott az utcan gatlastalanul orrukat turo emberek kepei, de vegul urra lettem a hanyingeren, es 3bol 2 tekercset legyurtem (amugy finom volt, asszem).
Az egeszben meg az volt a legviccesebb, hogy az etterem a Pasteur utcaban volt, lehet hogy ez mentett meg barmilyen fertozestol, mert megnyugtatok mindenkit, semmi bajom nem lett. Ha pedig nem Pasteur szelleme akkor talan a mindenben hasznalt chili az ami fertotlenitett?
Azert megint igazolva lattam a tetelt, azsiaban soha ne egyel elegans etteremben, ha valami tiszta, akkor az az utcan szemed elott keszitett kaja.
