- a Momotaroban megszokott zöldséges batyut névről ugyan ismerik (vegetable pao), sőt, néha fényképen is feltűnik, enni azonban nem sikerült. az egész szigetet úgy tűnik a Kim Lee (asszem) nevével fémjelzett gyár látja el batyukkal, az íz és minőség a mennyiséggel fordítottan arányosan valahol kisíbolódott...
- egy doboz cigaretta 1500 Ft körül kezdődik, ennél csak az alkohol drágább. egy korsó sört még kiköhögsz, aztán meghívnak egy másikra, utána visszahívod, aztán meg már nem számolsz és vége a világnak. ha minden kötél szakad, szeszt fogunk csempészni
- a durva páratartalom nem is annyira durva. majd a monszun alatt lehet, hogy nem leszek ilyen macsó, de most még igen
- a tömegközlekedés jó dolog. kéne építeni Budapestre is.
- a tömegközlekedés nemcsak jó, de olcsó is.
- aki azzal kezdi, hogy "I'm not selling anything", azt le kell fújni valamivel
- a felhőkarcolók továbbra sem izgatnak, pedig ide sokat összetoltak, meg az átlaghoz képest hmmm, érdekesebbeket is, de nem, akkor se...
- a kávé olcsó, de híg is, bár Geylang-ban érdekes módon rá tudtam kattani a sűrített tejes ügyre reggelente, passzol az összképbe szétkarcolt-koszolt műanyag bútorokkal vendégtérként és raktárként egyaránt hasznosított betonteraszokon. a menő plázákban is hosszú az espresso, viszont minden sarokra jut egy Starbucks (Közben megnéztem, konkrét számot nem mernek írni, de úgy látom, Szingapúrban több, mint hatvan, Kuala Lumpurban több, mint negyven van belőlük. Van, ahol a pláza mindkét oldalára raktak, nehogy baj legyen. Jól megy...), ami meg drága és mégis csak Starbucks, szóval azt se kéne erőltetni...
Amint a fentiekből fogalmam sincs, hogy kitűnik -e, de a lényeg, hogy Szingapúr érdekes meg minden, de egyelőre elég volt, Kuala Lumpur olcsóbb, valósabb, élhetőbb és hogyhívjákabb. Majd akkor megyünk Szingapúrba megint, ha át kell szállni vagy valaki nagyon sokat fizet. A biznisz az biznisz és ezt ők tudják a környéken a legjobban...
