hogy 2 nap utan kezdett elegunk lenni belole, pedig mint utolag kiderult szerencsenk volt hogy veletlenul a piroslampas negyedben foglaltunk szobat. Az interneten persze nem hirdette a hotel hogy orara is kivehetok a szobai, viszont mikor megerkeztunk ez mar tisztan latszott, ugyhogy atvagtunk a kurvak sorfalan es remeltuk hogy nem nagyon gaz a szoba, es hogy tiszta az agynemu, es hogy talan egy ejszakat kibirunk. Szerencsere a szoba teljesen oke volt, tv helyett pedig csak ki kellett nezni az ablakon hogy felulnezetbol figyelhessuk a szingapuri alvilag tevekenyseget. A harmadik ejszakara mar nagyjabol tiszta volt hogy ki kinek dolgozik, hogyan arulnak drogot egy olyan varosban ahol elvileg ezert halal jar (egymasra rakott muanyag szekek koze rejtik a stricik akik a szemkozti hotel elott ucsorognek) milyen az idobeosztasa a kurvaknak (3kor mindenki hazamegy es kiurul az utca), kit harapott meg a ladyboy a szomszed utcaban mikozben mi reggeliztunk (a pasijat,  de masnapra kibekultek es ok is egyutt reggeliztek)

Mivel a varos tobbi resze hiperrendezett, tiszta es agyonszabalyozott (minden elkepzelheto rosszalkodasra van birsag) es szinte mas sincs mint plaza plaza hatan, mar a masodik nap kezdtunk ugy gondolni Geylangra (a piroslampasra) mint az egyetlen valamirevalo varosreszre, es orultunk amikor este hazaertunk es vegre eltuntek a Mammutok meg Westendek a szemunk elol. Miutan kicsit olvastam a politikai rendszerrol, a nem letezo sajtoszabadsagrol, az ellehetetlenitett politikai ellenfelekrol, bebortonzesekrol, illetve a mindenfele civilekre vonatkozo tiltasokrol es birsagokrol, kezdett olyan erzesem lenni hogy ez egy onkentes diktatura, amibol barmikor el lehet menni, viszont ha az ember itt marad akkor nincs mas mint a bekussolas, a jolet es vasarlas elvezete es annak a tudata hogy minden nyilvanos vece ingyenes es olyan tiszta mint egy hotelben. A belvarosban a metron vegignezve decens tomeg hompolyog, es ugy vannak feloltozve mintha mindenki eppen koktelpartira igyekezne, a shoppingcentereket boltokkal szegelyezett alagutak valasztjak el egymastol, es ebbol nem nagyon van hova menekulni.

Mi egyik nap kimentunk a varos szelere egy nagy Chinese Gardennek nevezett parkba, ami nem volt rossz, lattunk tobbszaz teknost (sajnos bezarva), rengeteg bonsait, aztan bevetettuk magunkat a parkot korbevevo lakotelepbe hogy megint csak a szupertisztasaggal es renddel talalkozzunk. Egy nagy elonye van a szingapuri lakotelepeknek azon tul hogy ugy neznek ki mint legoland, hogy mindig van egy nagy ter amin all egy tobb emeletes food market, ahol sok kis arus fozi a specialitasat, es egeszen finom dolgokat lehet enni par szaz forintert.