Amint lattatok voltunk Borneon egy kis idore, de lassan egy hete mindketten visszatertunk KL-be es azota dolgozunk. Nem tudunk beszamolni fantasztikusan izgalmas kalandokrol, Borneon peldaul egy turista latvanyossagot sem neztunk meg (na jo, azert legalabb talalkoztunk oriasgyikokkal, Monitor Lizardnak hivjak oket es allitolag nem harapnak hanem a farkukkal ostoroznak), mivel szinte minden nap lakasok utan futkaroztunk. Szerencsere Malajziaban az ingatlanosok nem egy fekete mappat szorongatva varnak a megbeszelt kapualj elott, hanem eljonnek az emberert kocsival, megmutatjak a hazat aztan vissza is visznek oda ahova akarjuk, szoval egy kicsit kellemesebb az egesz. Eleg sok lakast megneztunk Kota Kinabalun, voltak egeszen elkeseredett napjaink amikor csak csotanyos vagy sotet vagy egyszeruen undorito lakasokat mutattak, de aztan felvillanyozott minket egy colopokon allo kaliforniai hangulatu haz ami erintetlenul atveszelt mindent a hatvanas evek ota, meg a legkondik is korabeliek voltak benne. Egyebkent nem azert kezdtunk el hazakat nezegetni mert mindenkepp meg akartuk ugrani ezt az egzisztencialis lepest, hanem mert kiderult hogy a malajok annyira odavannak a "security guard"-os, ujepitesu, uszomedences, "condo"-ktol, hogy ezek sokkal dragabbak mint a regi, hagyomanyos teraszhazak. Maig nem tudom megerteni miert fizetnek az emberek tobbet ezekert a lakasokert, de kiderult hogy a "kaliforniai" teraszhazat, aminek meg egy mango fa is all a kertjeben, olcsobban kapnank meg mint egy eppen csak egyelviselheto 3 szobas condot.
Mas tipusu lakas furcsa modon nem is nagyon letezik, ez a ket fo kategoria van: egyreszt a "villa"-nak es "condo"nak nevezett sokemeletes ujepitesu hazak amik olyanok mint egy szalloda es altalaban van valami "jol csengo" fantazianevuk, mint pl "Beverly Hill Condo", masreszt vannak a regebbi epitesu teraszhazak amiket ugy kell elkepzelni mint az angol sorhazak, egybefuggenek, csak a bejaratuk nem magasitott lepcsos hanem foldszinti es van elotte egy nagy terasz (ezeknek egyebkent van 1-2-3 emeletes verzioja is). Ezen kivul a szuper elit kornyekeken vannak a kulonallo hazak, amik nem erintkeznek egymassal, "bungallow"nak hivjak oket es egeszen fantasztikus mereture is nohetnek, mert a kianaiak allitolag szeretnek minel tobben egyutt lakni, es gyakran tobb csalad egyutt epit egy nagy 20-30 szemelyes villat (bocsnat, bungallowt). Kota Kinabalun egy kisebb bungallowban laktunk Vince baratainal, es mar eltelt jo par nap mikor eszrevettuk, hogy ha nem szamitjuk a festes es az ablakracsok valtozo mintait, akkor hajszal pontosan ugyanolyan az utca minden egyes haza, sot meg arra is figyeltek hogy a szemkozti haz alaprajza meg legyen tukrozve, es pontosan szemben legyen mindenki mindenkivel. Tobb teoriam is van ennek a magyarazatara, de megkimellek titeket.
A hagyomanyos hazak egyebkent erdekesen tukrozik a tarsadalmi szokasokat, szinte mindegyikben van legalabb 2 de gyakran 3 furdoszoba is ami a mai berlok szemszogebol erthetetlen luxusnak tunik, viszont valojaban tobb generacio normalis egyuttelesere talaltak ki (ami itt meg mindig eleg elterjedt, legalabbis az utikonyv szerint)
A lakaskeresesen kivul azzal toltottuk az idot Borneon hogy meglatogattuk szinte az osszes letezo bart es klubbot, ahol sajnos zenei eletnek a csirajat sem talaltuk. Egyreszt mindenhol ugyanaz a hat evvel ezelotti (mar akkor is fajdalmasan rossz) angol slager szolt ejjel nappal, masreszt a bar tulajdonosokkal beszelve kiderult hogy naluk meg kerdes szintjen sem merul fel hogy egy DJ milyen zenet jatszik, igy is ugy is csak az a lenyeg hogy berugjon a kozonseg. Helyi szokas szerint mindenki uvegevel veszi a whiskit vagy konyakot (mert ugy olcsobb) sot a barok kedvessegbol kulon szefet tartanak fenn ahova berakhatja a vendeg a sajat nevevel felcimkezett megkezdett uveget es legkozelebb folytathatja. Voltunk egy bulin amit abbol az alkalombol tartottak hogy egy helyi gazdag fiu anno veletlenul felgyujtott egy hotelszobat, akkor 10 evre kitiltottak ami most jart le, ugyhogy o azonnal rendezett ugyanott egy bulit ennek oromere. Azt gondoltam hogy mikor maskor legyen fergeteges parti, mint a helyi gyujtogato fenegyerek bulijan, de sajnos semmi, megint csak a szokasos acsorgas, tipego-topogo, kirittyentett arcok, asztalra kicsapott whiskis uvegek, es az est fenypontja a ko-papir-ollo jatek.
Voltunk meg egy jachtozason amit Zuchen (a hazigazdank) jo kapcsolatainak koszonhettunk a helyi elittel. A "Club Ed" nevezetu emeletes csonakon mentunk ki egy olyan szigetre ahol nem volt senki, viszont el kezdett esni az eso ugyhogy mi sem maradtunk sokaig, hanem probaltunk volna kihajozni, amikor kiderult hogy nem megy a motor. Orakig szereltek a gephazban, kihuztak minket egy kotellel a bolyaig hogy ne sodorjon vissza a hullamzas, jottek mentek a szerelok, en meg kozben fejeseket ugrottam a hajo orrabol. Az ivoviz elfogyott, csak sor maradt, ugyhogy hazafele menet mar egeszen oldott hangulatban beszelgettem a libanoni aranyifjuval, akinek minden fontosabb varosban volt valamilyen media erdekeltsege es egyre csak sorolta hogy hol milyen bizniszei vannak. Kis stilu kerdesemre hogy hol lakik, nem nagyon tudott valaszolni mert London Singapore es Jakarta kozott neha elugrik Bejrutba is, viszont egyszer csak elkezdte vakargatni a fejet hogy ismer o egy magyar operatort aki sokat dolgozik naluk de nem jut eszebe a neve, erre mondom hogy nem a Garas Dani? De!
Masfel het Borneo utan en visszajottem KL-be egy reklam munka miatt, aztan Vince is nehany nappal kesobb, es megint ott tartottunk hogy nem tudjuk hol fogunk lakni harom nap mulva. A munkaadom tovabbra is nagyon szivelyesen ajanlotta hogy lakjunk naluk amig nem talalunk valamit, de nem akartunk maradni mert annyira azert nem lettek barataink hogy szivesen uljunk a nyakukon belathatatlan ideig. Keresni kezdtem hogy mi az amit ki is tudunk fizetni, es akar hetegig ott tudunk maradni ha muszaj. A luxus hotelszobak szoba sem jottek, a belvarosi hostelek meg olyanok voltak hogy egy ejszakara okek, de reggel az ember menekulne beloluk amint kinyitja a szemet, megneztem egy parat, es pont arra jok hogy ket tengerpart kozott 3 napig ott lakjanak a holland lanyok es mezitlab ucsorogjenek a lepcson. Vegul a neten talaltam nehany "homestay" nevezetu helyet, es ezeken belul is "Alex" hazat, ami olyan mint egy panzio, sajat furdoszobas elviselheto meretu szobak, kozos konyha, es az egesz egy kis haz, szoval nincs tul nagy forgalom. A legjobb benne a fotoalbum amit az indiai hazigazda rakott ki sajat magarol: szinte mindegyiken valamilyen kituntetest vesz at a szultantol, kezet fog valakivel, gratulalnak neki, stb. Fustuveges szemuveget, barkot, fekete smokingot es tobbnyire feher cipot visel, pont ugy nez ki mint aki eleg jol elvolt a hetvenes evekben. Nem tudjuk pontosan mit csinalhatott, de valoszinuleg valamit az epito ipariban. Szinten elonye a panzionak hogy nem a zsivaj kozepen van a belvarosban, hanem felora metrozasra a kozponttol az egyik rozsadombon. Szoval itt vagyunk most, ugy nez ki el is dolt hogy nem Borneo lesz a bazisunk hanem KL, mindeketten arra jutottunk hogy ott sokkal nehezebb lenne megelnunk, semmifele zenei elet nincs ami nyomaszto, es ha sikerulne is elinditania valamit Vincenek, az rettento lassan menne, es annyi tartalekunk egyelore nincs. Dragabb lenne elutazni is barhova, mivel mindig Kl-be kene jonni eloszor, ja es mivel a tomegkozlekedes delutan 5ig mukodig (ugy ahogy) ott meg autot is kene vennunk hogy ne legyunk teljesen kiszolgaltatva a taxis capaknak. Nem volt konnyu dontes, mert egyikunk sem azert jott Malajziaba hogy utana ugy eljen mintha Londonban lenne, ami itt Kuala Lumpurban azert felmerul, es Borneon megis csak kozel van a tenger meg az orias-gyikok, viszont Kota Kinabalu sem az volt amirol almodoztunk. Az egesznek volt nemi rossz ertelemben vett kisvarosi hangulata a beszelgetest totalisan nelkulozo ivaszattal, a "mutasd az autod megmondom ki vagy" hangulattal es a mindenfele epulo vagy mar dongeto shoppingmall-okkal.
Szoval a borneoi nyugdijazasunkra meg varni kell egy darabig, bar mindenkeppen vissza fogunk menni hogy lassunk valamit a szebbik reszebol is, fel fogunk maszni a Kinabalu hegyre, dzsungelbe, majomrezervatumba, stb. es akkor majd biztosan sokkal lelkesebben fogunk beszamolni mindenrol.
