hello bello

Vince multkor ott hagyta abba hogy en meseljek a kiskutya-kismacskarol, igaz hogy roluk keszult a legtobb malajziai fotom, viszont amig kivalogatom oket addig nezzetek Pandaur felveteleit itt: http://www.facebook.com/home.php?#/photos.php?id=1656983997
Most csak annyit hogy 2 nap utan rajottek hogy mi is itt lakunk es azota minden reggel bejonnek a szobankba ebreszteni ha nem kelunk fel eleg koran magunktol. A kutya kedvence a ventillator, a cicae pedig a nejlonzacsko, de erdeklik a kislemezek is. Szoval szuper edesek es imadjuk oket, de errol Bonifacnak egy szot se.

Az allatokon kivul itt laknak meg a hazigazdaink es a hazvezetono is akiket egyre jobban megszerettunk ahogy telik az ido, bar eleinte sok furcsasag volt ebben a szituacioban. Egyreszt az hogy egy idegen hazasparhoz koltoztunk be (meg akkor is ha egy ikerhazuk van ahol szinte teljes a szeparacionk), kozben a pasi  (Scott) a leendo fonokom is, vagy legalabbis munkaadom, akivel egesz kemeny huzakodas ment a feltetelekrol (Vince szerint valojaban egyhetes folyamatos interjuztatas folyt a baratsagosnak tuno vacsorak alkalmaval), szoval kicsit keverednek a szerepek, egyszerre vagyunk vendegek, munkatarsak, es egyre inkabb haverok is. Egy ideig szerintem kolcsonos volt a bizalmatlankodas es tapogatozas, nekem pl. gyanus volt a bentlakasos hazvezetono-koncepcio kisse gyarmatositott hangulata, aztan valahogy atlendultunk ezen es egyre baratsagosabb lett a legkor, egyik este peldaul mar annyira ellazultak ket uveg bor utan hogy idiota tancikalasba kezdtek a konyhajukban. A hazvezetonorol meg kiderult hogy minden vagya volt hogy malajziaba johessen filippino foldrol,  eleg lazan tartjak es igazabol sajat otlete hogy ket naponta lesuvickolja az autoikat,  ok sem ertik igazan miert csinalja.

Mikor eljottunk otthonrol abban a hitben hagytunk mindenkit hogy Borneo lesz a vegallomas, ami persze meg nem kizart, de egyre kevesbe valoszinu.
Eredetileg csak 3 ejszakarol volt szo Kuala Lumpurban, es meg is volt a jegyunk tovabb, de aztan kiderult hogy jon egy projekt amit mar csinaljak is, aztan elhuzodotott a 3D, aztan megint atraktak a fenyelest.....es most ott tartunk hogy lassan 2 hete itt lakunk. Scott biztositott rola hogy nagyon rendes es csendes vendegek vagyunk es egyaltalan nem zavarjuk oket, de ha belegondolok megis eleg abszurd az egesz. Lassan csaladtagokka valunk ket hete meg nem is ismert embereknel. Viszont nagyon jo erzes hogy maris van valaki a varosban akire biztosan szamithatunk ha valami baj van.
A munkaval kapcsolatban meg az latszik hogy ahhoz tul rendszeres hogy ide oda repuljek minden honapban, es persze ez nem lenne tul olcso sem, viszont nem lenne jo elveszteni ezt a lehetoseget mert eleg jo helynek tunik es nincs is olyan rengeteg munka (havi 10 munkanaprol van szo egyelore) Szoval ugy tunik erdemes itt maradnunk KL-ban es inkabb neha utazni egzotikusabb helyekre, bar egyelore meg ezt sem unjuk olyan rettenetesen.

 

• a Momotaroban megszokott zöldséges batyut névről ugyan ismerik (vegetable pao), sőt, néha fényképen is feltűnik, enni azonban nem sikerült. az egész szigetet úgy tűnik a Kim Lee (asszem) nevével fémjelzett gyár látja el batyukkal, az íz és minőség a mennyiséggel fordítottan arányosan valahol kisíbolódott...
• egy doboz cigaretta 1500 Ft körül kezdődik, ennél csak az alkohol drágább. egy korsó sört még kiköhögsz, aztán meghívnak egy másikra, utána visszahívod, aztán meg már nem számolsz és vége a világnak. ha minden kötél szakad, szeszt fogunk csempészni
• a durva páratartalom nem is annyira durva. majd a monszun alatt lehet, hogy nem leszek ilyen macsó, de most még igen
• a tömegközlekedés jó dolog. kéne építeni Budapestre is.
• a tömegközlekedés nemcsak jó, de olcsó is.
• aki azzal kezdi, hogy "I'm not selling anything", azt le kell fújni valamivel
• a felhőkarcolók továbbra sem izgatnak, pedig ide sokat összetoltak, meg az átlaghoz képest hmmm, érdekesebbeket is, de nem, akkor se...
• a kávé olcsó, de híg is, bár Geylang-ban érdekes módon rá tudtam kattani a sűrített tejes ügyre reggelente, passzol az összképbe szétkarcolt-koszolt műanyag bútorokkal vendégtérként és raktárként egyaránt hasznosított betonteraszokon. a menő plázákban is hosszú az espresso, viszont minden sarokra jut egy Starbucks (Közben megnéztem, konkrét számot nem mernek írni, de úgy látom, Szingapúrban több, mint hatvan, Kuala Lumpurban több, mint negyven van belőlük. Van, ahol a pláza mindkét oldalára raktak, nehogy baj legyen. Jól megy...), ami meg drága és mégis csak Starbucks, szóval azt se kéne erőltetni...

Amint a fentiekből fogalmam sincs, hogy kitűnik -e, de a lényeg, hogy Szingapúr érdekes meg minden, de egyelőre elég volt, Kuala Lumpur olcsóbb, valósabb, élhetőbb és hogyhívjákabb. Majd akkor megyünk Szingapúrba megint, ha át kell szállni vagy valaki nagyon sokat fizet. A biznisz az biznisz és ezt ők tudják a környéken a legjobban...

hogy 2 nap utan kezdett elegunk lenni belole, pedig mint utolag kiderult szerencsenk volt hogy veletlenul a piroslampas negyedben foglaltunk szobat. Az interneten persze nem hirdette a hotel hogy orara is kivehetok a szobai, viszont mikor megerkeztunk ez mar tisztan latszott, ugyhogy atvagtunk a kurvak sorfalan es remeltuk hogy nem nagyon gaz a szoba, es hogy tiszta az agynemu, es hogy talan egy ejszakat kibirunk. Szerencsere a szoba teljesen oke volt, tv helyett pedig csak ki kellett nezni az ablakon hogy felulnezetbol figyelhessuk a szingapuri alvilag tevekenyseget. A harmadik ejszakara mar nagyjabol tiszta volt hogy ki kinek dolgozik, hogyan arulnak drogot egy olyan varosban ahol elvileg ezert halal jar (egymasra rakott muanyag szekek koze rejtik a stricik akik a szemkozti hotel elott ucsorognek) milyen az idobeosztasa a kurvaknak (3kor mindenki hazamegy es kiurul az utca), kit harapott meg a ladyboy a szomszed utcaban mikozben mi reggeliztunk (a pasijat,  de masnapra kibekultek es ok is egyutt reggeliztek)

Mivel a varos tobbi resze hiperrendezett, tiszta es agyonszabalyozott (minden elkepzelheto rosszalkodasra van birsag) es szinte mas sincs mint plaza plaza hatan, mar a masodik nap kezdtunk ugy gondolni Geylangra (a piroslampasra) mint az egyetlen valamirevalo varosreszre, es orultunk amikor este hazaertunk es vegre eltuntek a Mammutok meg Westendek a szemunk elol. Miutan kicsit olvastam a politikai rendszerrol, a nem letezo sajtoszabadsagrol, az ellehetetlenitett politikai ellenfelekrol, bebortonzesekrol, illetve a mindenfele civilekre vonatkozo tiltasokrol es birsagokrol, kezdett olyan erzesem lenni hogy ez egy onkentes diktatura, amibol barmikor el lehet menni, viszont ha az ember itt marad akkor nincs mas mint a bekussolas, a jolet es vasarlas elvezete es annak a tudata hogy minden nyilvanos vece ingyenes es olyan tiszta mint egy hotelben. A belvarosban a metron vegignezve decens tomeg hompolyog, es ugy vannak feloltozve mintha mindenki eppen koktelpartira igyekezne, a shoppingcentereket boltokkal szegelyezett alagutak valasztjak el egymastol, es ebbol nem nagyon van hova menekulni.

Mi egyik nap kimentunk a varos szelere egy nagy Chinese Gardennek nevezett parkba, ami nem volt rossz, lattunk tobbszaz teknost (sajnos bezarva), rengeteg bonsait, aztan bevetettuk magunkat a parkot korbevevo lakotelepbe hogy megint csak a szupertisztasaggal es renddel talalkozzunk. Egy nagy elonye van a szingapuri lakotelepeknek azon tul hogy ugy neznek ki mint legoland, hogy mindig van egy nagy ter amin all egy tobb emeletes food market, ahol sok kis arus fozi a specialitasat, es egeszen finom dolgokat lehet enni par szaz forintert.

View Larger Map

Ez Geylang, négynapos szingapúri tartózkodásunk nagyjából egyetlen valódinak és őszintének tűnő környéke.

Na.

Négy nap Szingapúr után sikeresen és még párásabb körülmények közt megérkeztünk Kuala Lumpurba, az eddigi fényképeket sikeresen otthonhagytuk reggel a házigazdánknál, szóval majd este előkerülnek, de most sem tudom hirtelen lefényképezni, ahogy Szerénke a tizenegyedik emeleti nagytárgyalóból azt nézi, ahogy a Petronas tornyok eltűnnek a meghatározatlan eredetű sárga ködben illetve arra próbál rájönni, hogy az alattunk levő, mellesleg legmenőbb lumpuri klub, a Zouk tetején miért gubbaszt két alak egy kartonlap alatt az esőben, vagyis lefényképezni le tudom, de a kábel is otthon maradt,szóval csokker felkészületlen bloggerek vagyunk és ezt az egészet nem is most kellett volna kezdeni, hanem még Pesten, de örültünk, hogy be-, szét- és elpakoltunk mindent, amit kellett és nem késtük le a repülőt. 

Ide jön a többi, kössétek be, mentsétek vagy akármi. Pá!